az életkorral összefüggő makula degeneráció (AMD) a fejlett világ egyik fő egészségügyi problémája, amely az összes vak regisztráció körülbelül felét teszi ki. A jelenlegi kezelési lehetőségek a betegek többsége számára alkalmatlanok, ezért prioritás a módosítható kockázati tényezők azonosítása, amelyek tájékoztathatják a Betegségmegelőzési programokat. Ez az áttekintés értékeli azt a régóta fennálló hitet, hogy a kék fény expozíciójának szerepe van az AMD patogenezisében. Laboratóriumi bizonyítékok kimutatták, hogy a fotokémiai reakciók a külső retina oxigénben gazdag környezetében a citotoxikus reaktív oxigénfajok (ROS) felszabadulásához vezetnek. Ezek a ROS oxidatív stresszt okoznak, amelyről ismert, hogy hozzájárul az AMD kialakulásához. A pontos kromopór, amely részt vehet az AMD patogenezisében, nem világos, de az életkor pigment lipofuscin valószínű jelölt. Aerob fotoreaktivitása és az antioxidáns aktivitásra gyakorolt káros hatásai az idő múlásával történő fokozatos felhalmozódásával együtt arra utalnak, hogy in vivo fototoxicitása az életkorral növekszik a kristályos lencse abszorpciós jellemzőinek változása ellenére. Állatkísérletekből származó bizonyítékok megerősítik a kék fény káros potenciálját, de az eredmények nem alkalmazhatók közvetlenül az emberek makuladegenerációjára. A humán makula pigment sűrűségének és a szürkehályog műtét utáni AMD progressziójának kockázata további súlyt ad annak a hipotézisnek, hogy a kék fény expozíciója szerepet játszik az AMD patogenezisében, de az epidemiológiai bizonyítékok kétértelműek. Összességében a bizonyítékok azt sugallják, de még nem erősítik meg, hogy a kék fény kockázati tényező az AMD számára. Tekintettel a betegség társadalmi-gazdasági hatására és a módosítható kockázati tényezők sürgős azonosítására, a jövőbeni munkának magában kell foglalnia egy nagyszabású klinikai vizsgálatot a kék blokkoló szűrők AMD progresszióra gyakorolt hatásának értékelésére.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.